támad a lebegő szennyeződés

Tegnap este -- amikor az új kishalat próbáltam fényképezni -- vettem észre, hogy a víz tele van apró lebegő barna pelyhekkel. Olyan, mint miután az 1000-es vízpumpát lefelé irányítva felkavarom az aljzatra leülepedett barnás szmötyit, hogy növeljem a szűrőbe jutásának valószínűségét, de most semmi felkavarót nem csináltunk.

váratlan szaporulat

A nagyban a beindítása óta eltelt közel három év alatt csak az ancik szaporodtak. A pontylazacok ívása számára kedvezőtlenül kemény vízben nem is számítottunk rá, meg aztán a sok páncélos harcsa alapos takarító munkát végez az aljzaton ahhoz, hogy a szabadon ikrázók, de akár a levélre ikrázók számára is nullára csökkentse a szaporodás esélyét. Az anciknak ott az üreges mangrove, oda mást nem engednek be.

Nemrég az új növényekkel betettünk egy kétökölnyi jávai mohát. Ezt sokan használják arra, hogy a lesüllyedő ikrákat elrejtse, megvédje a kifejlett példányok éhes szája elől, ezért a szaporítómedencékben gyakran előfordul. Mi is ezért vettük, de csak arra az időre tettük be a 450-esbe, amíg a külön 30 literes szaporító-akváriumot be nem indítjuk. Nem is számítottunk rá, hogy már itt is elősegíti az ikrák és az ivadékok túlélését, pedig így történt.

Tegnap reggel Ági észrevett a jávai moha környékén egy kb. 1 cm-es ivadékot, amelyről egyelőre nehéz megállapítani, hogy kinek a gyereke, de a viselkedése alapján leginkább a császárlazacokhoz hasonlít. Reméljük, túléli azt az időszakot, amíg még zsákmány-méretű.

a lény

A garnélák akváriumában egészen apró, kb. 0,1 milliméteres élőlények úszkálnak hihetetlen sebességgel pattogva. Csináltam néhány képet az egyikről, hátha van valakinek ötlete, hogy mi lehet. A képek mikroszkóppal készültek, a lények szabad szemmel alig látható méretűek.

egy vörösneon

Image via Wikipedia

A neonok eddig észrevétlenül (és szerencsére nagyon lassan) fogytak, annyira kicsik. Most a belső szűrő bemeneti nyílásánál láttam meg egyet fennakadva.

elfogynak a vörösszemű lazacok

Image via Wikipedia

Már csak ketten maradtak, de azok is betegek. Szinte teljesen szémállott a szájuk, és az egyiken mintha a darakór jeleit láttam volna. Az egyiket sikerült kifognom, de a másik, a súlyosabb eset nagyon rejtőzik a növényzetben.

A garnélák az új szűrővel remekül bírták a pár napos egyedüllétet. Még csak éhesek sem voltak különösebben.

új kő

A múltkor a Terraplazán a szűrővel együtt egy szép nagy követ is vettünk a Green Aquás fiúktól. Én azt hittem, hogy a garnélákhoz kerül, de -- mint később kiderült -- Á végig a nagyba szánta. Ott van is neki hely bőven. Alapos mosás* után ma este a helyére tettük, és fittyesztettünk rá némi microsoriumot. Ha Á már úgyis alámerült, kicsit lejjebb tuszkolta a mangrove darabot, hogy a csücske se lógjon ki a levegőre, ne penészedjen, és átmozgatta a talajt, amiből bizony szálltak föl buborékok.

A kicsiben nemrég beüzemelt külső szűrő amúgy kiválóan teszi a dolgát. Ugyancsak a kicsiben láttunk egészen frissen kikelt garnélákat, alig 2 mm-eseket.

* Az alapos mosás valójában több ember sok órányi munkáját és több köbméter víz felhasználását jelenti. Képzeld el, hogy egy félméteres ementáli sajt belsejét kell tisztára öblögetned. Órák múlva is jön belőle valami sötét, sáros lé. Rémálom.

megszökött egy csiga

Image by Tyty86 via FlickrMa reggel az ütött-kopott házú Neritinát az akvárium előtt a padlón találtam. Hátul a csövek mellett van annyi hely, ahol kifér, kibújt a résen, lecsusszant a hátsó üvegen, a szekrény hátlapján, majd elindult világot látni. Kicsit persze rosszul esik, hogy ennyire nem érzi jól magát a helyén, mindenesetre visszatettem a vízbe, este pedig leragasztom a réseket.