egy fekete neon és egy pirosszemű elpusztult

Kidülledt szem, feldagadt, görbült test, a tuberkulózis újabb két áldozata.

vízteszt

Belógattam egy tesztcsíkot (Ferplast Multistick Testert használok, kényelmes), mert kíváncsi voltam a nitrát-szintre. A víz már áttetsző, nem teasárga, de ettől még lehet magas.

A teszt eredménye:

nitrát: 40, nitrit: 0, GH: 10, KH: 17, pH: >8,5 (az adatok a tesztmódszer miatt egyáltalán nem tekinthetők pontosnak)

A nitrát a felső határon, de kevesebb, mint legutóbb, a GH a felső határon, KH magas, pH magas. A KH-pH arányból számolva a CO2 alacsony.

sózás

A betelepített csigák rosszul viselik (azaz belepusztulnak) a Baktargol-t, ezért megpróbálom kiszedni a vízből és enyhe sózással lassítani a fertőző baktériumok szaporodását.
Kicseréltem a szűrőben a nitrátmentesítő szivacsot és betettem az aktív szenet, a többit csak átöblítettem.
Utána literenként 1g, azaz 450g konyhasót feloldottam 5 liter vízben, és lassan a szűrő kiömlőnyílása elé csorgattam, hogy gyorsabban elkeveredjen. (Így is egy ideig látható volt a sűrűbb sós víz hullámzása az eltérő törésmutató miatt az aljzat fölött pár centivel.)

nőnek a garnélák

A 20 literes, eredetileg karanténnak szánt akváriumba költöztettem a csigaevők mellé 3 amano garnélát (Caridina multidentata). A nagyba nem merem áttenni őket, egyrészt a titokzatos Baktargol nevű szer
ismeretlen hatása miatt, másrészt vannak nagyobb halak, akik esetleg nem a lakótársat, hanem csak a táplálékot látják bennük.
Sera rákkaját kapnak, nagyon mókás, ahogy felkapják és szaladnak vele valami nyugodt helyre.
Ketten már vedlettek is, a képen ott a ledobott páncél. Érdekes, hogy lábakkal és tapogatóval együtt lejön az egész cucc.

Helena eszik

A csigaevők (Anentome Helena) közül négyet átköltöztettem a nagy akváriumba, hogy lássam, hogy boldogulnak a rengeteg malájjal.

Hát így. Kár, hogy ritkán (szinte soha nem) lehet látni őket.