egy harcsával kevesebb

Pár napja egy corydoras panda pusztult el, a bohókás külsejű fekete-fehér csíkos színváltozatból. A többieknek szerencsére semmi baja, tekintsük természetes fogyásnak.

a képen élő üveglazac látható

Tegnap egy vízbemeríthető vízpumpával felkavartam az aljzatra ülepedett koszt, hogy beletaláljon a szűrőbe. Ezzel a módszerrel a frontüveg tövében kilátszó kavicsokat is könnyedén meg lehet forgatni, így a közéjük telepedett üledék nem csúfítja el a látványt. Van aljzat-leszívó kézikészülékem is, de már jó ideje nem használom, a sűrű növényzet miatt lehetetlen vele elérni a talajt. Az erős vízsugár utat tör magának a levelek között.

Visszatértem a korábbi, kíméletesebb vízcsere-módszerhez: most is előbb a hordót töltöttem meg csapvízzel, és egy nappal később pumpáltam be az akváriumba, miután a klór már kiszellőzött belőle. Néhányszor a hordó kihagyásával közvetlenül az akváriumba engedtem a csapvizet, ami így klórosabb és hidegebb is volt az ideálisnál.

Eközben jó néhány tőben levált levelet szedtem le a felszínről, ezért találomra bedobtam 3 - 3 Sera növénytáp-tablettát és locsoltam a vízbe egy kevés folyékony (vagy ahogy Boriska mondaná: folyadékony) tápot is, a nagyba és a kicsibe is. A tápozással korábban az algásodás miatt hagytam fel, de így nagy ritkán egy picit dobok majd nekik. Na nem mintha nem nőnének.

újratelepítjük a garnélást

A Terraplaza-ra vártunk egy jó ideje, hogy ott majd egyben, kedvezménnyel beszerzünk mindent, ami a kis 20 literes garnélás akvárium növényesítéséhez szükséges. Táptalaj és jó minőségű, növényekhez való ültető-talaj és néhány alacsony fényigényű, CO2 nélkül is növekedni képes talajtakaró növényre volt szükségünk. A szűrés rendben van, az Eheim 2032 (Ecco Pro 130) elég, az áramlása még sok is, eléggé kavarja a vizet. A világítás nem a legjobb, de a gyári lámpák között még elmegy a fénye, CO2 meg egyelőre nem lesz.

Vettünk egy-egy zsák JBL Aquabasis Plus-t és JBL Manado-t, és pár aprócska növényt. (Külső szűrőt is akartam a 450-esbe, meg egy másik kicsit a céges 50 literesbe, de valahogy kevés volt a felhozatal, alig pár darab volt az amúgy jelentős méretű kiállításon.)

Hétfő este átpakoltuk az Amano-kat és az egy megmaradt Snowball-t a 15 literes szaporítóba, átraktuk az összes növényt, kaptak egy levegős szivacs-szűrőt, hogy átvészeljék a lakhelyük benövényesítését.

A leghosszabb munka a Manado mosása volt, de már rutinosan öblítem le az agyaggolyócskákról a törmeléket. A zsákoknak csak a fele ment bele, a másik fele jó lesz majd a munkahelyi akváriumba, arra is ráfér némi táptalaj. Kicsit emelkedik hátrafelé a talaj, de nem nagyon, és egy lyukacsos szerkezetű nagyobbacska követ is beletettünk. Az erre a célra beszerzett hosszú csipesszel ültettük be a növénykéket, aztán nagyon óvatosan felöltöttük vízzel, hogy ne sodorja el őket a hullámverés. Sajnos, a szűrő beindításáról szó sem lehet, akkora vihart kavar. Meg kell várnunk, amíg a gyökerek behálózzák a talajt, és megkapaszkodnak.